Vasárnap

Nos vasárnap reggel....jó sok nappal az utolsó bejegyzésem óta. Szeretem a vasárnapokat. régen nem szerettem mert ez azt jelentette hogy a következő nap már hétfő, mióta hétfőtől péntekig dolgozom szombatonként pedig magán tanítok ezért a vasárnap maradt csak meg nekem. Ilyenkor nem szeretek tanítani, mondhatni szeretnék időt fordítani magamra olyan dolgokat csinálni amiket szeretek, kizárni a külvilágot, ami valljuk be egy kollégiumban elég nehéz. A mai napom ennek a kizárásnak a jegyében indult. Rögtön elzavartam reggel Rékát. Szegény. Azt hiszem ismer annyira hogy tudja ez nem különösebben szólt neki hanem inkább az egész világnak. Nagyon furcsa hogy este nyolckor nyitom a könyvtárat most délután kettő van és már azon agyalok hogy hat óra múlva össze kell pakolnom és átmennem a könyvtárba ahol aztán éjfélig ott kell lennem. Talán ott majd haladok is a tanulással egy kicsit. Folyamatosan ilyeneken jár az agyam, mindig azon hogy mi lesz a következő dolog amit meg kell csinálnom. Azt hiszem az egész életemet így kell leélnem. Mármint nem nagyon hiszem hogy eljön az a pont az életemben amikor nem kell semmit sem tennem nem lesz semmilyen kötelezettségem és nem jár az agyam semmin miközben csinálom azt amit éppen szeretnék. Sőt idővel csak egyre több dolog lesz majd amire gondolhatok hiszem most még csak az egyetem a munka a diákok a barátok és ennyi....
Holnap vizsgáztatok először és a rendőrségen. őszintén szólva félek tőle. Mostanában sajnos egyre többet félek. félek a h1n1-től, félek a vizsgáztatástól, félek attól hogy az egyetemen elszúrok valamit, félek attól hogy megbántok valakit, félek attól hogy megrekedek itt félek hogy egyedül maradok és félek attól hogy nem lesz bátorságom olyan dolgokat megtenni amiket szerenék. Hihetetlen. Talán még sosem játszott a félelem ilyen nagy szerepet az életemben. Azt hiszem ez azért van mert már elmúltam 30. A legtöbb ember itt körülöttem huszonéves és csak él bele a nagyvilágba. Nekem már kellenének hogy legyenek terveim, de valahogy nincsenek. Amik vannak azok meg nagyon homályosak. Nagyon furcsa néha nézni őket ahogy eljárnak bulizni jól érzik magukat és mintha nem lenne semmi gondjuk. Aztán belegondolok hogy ezen én már túl vagyok. Nekem is volt ilyen időszakom. Aztán a következő: hol rontottam el?... gondolom sehol, csak megváltoztam, megváltoztak a dolgok körülöttem.... furcsa.

Elhatároztam, hogy megszámolom ma hogy hányszor mosok kezet. Most negyed 3 van délben keltem és két óra alatt már 9-nél tartok. Kicsit talán furcsa, nem tudom....mostanában észrevettem hoyg nagyon sokat mosom a kezem...ami jó mivel terjed ugye ez a vírus, de igazából nem is növeltem meg a kézmosások számát a h1n1 terjedése miatt. Alapból sokszor mosok kezet. Lehet hogy most hogy számolom a kézmosásaim számát azért mosom tudat alatt többször mert számolom. ... így aztán valószínűleg nincs is értelme az egésznek. Azért tovább próbálkozom.


Nos, akkor most: beindítom a mai felemelő, vasárnapi programsorozatot: kézmosással és epilálással nyitok.