Nos, csak hogy nehogy valaki lemaradjon vasárnap sikerült 53 alkalommal megmosnom a kezemet közel 12 óra alatt...ha van ebből rekord lehet hogy megdőlt...nem tudom.
Tegnap vagyis hétfőn- ami igazából most már ugye kedd mivel már elmúlott éjfél - voltam először vizsgáztatni a rendőrségen. Érdekes volt. Alap fokú szakmai angol nyelvvizsga. Őszintén szólva egy kicsit szánalmas volt. Már biztos vagyok benne hogy nem sok értelme van alapfokú szalmai nyelvvizsgát tenni. Persze én könnyen beszélek. 16 voltak és 14nek sikerült is. A másik kettőnél hiába próbálkoztam bármilyen segítséggel nem ment. Kézzel lábbal mutogattam és artikuláltam de hiába. A kedvencem az volt aki a szituációs gyakorlatot úgy kezdte hogy Good night! :D:D:D
Mivel egyedül voltam és csak a szervező irodától volt egy képviselő aki igazából csak megfigyelő volt azt hiszem elég nehéz dolgom volt. Próbáltam fair lenni és senkit nem pontozni alá vagy fölé, de most már értem hogy miért vannak többen a vizsgabizottságban. Jé lett volna egy- egy vizsgázó után megbeszélni, hogy ki hogyan teljesített, de sajnos itt nem volt erre lehetőségem. Persze azt hiszem sikerült fair módon értékelnem. Holnap, vagyis ma szerdán megyek felügyelni a laborra és az írásbelire. Mindenesetre viszem a szigorlati tételsoromat, hogy lekössem magam. nem mintha sajnos az amerikai irodalom annyira lekötne mivel még közel sem járok a tételsorban az érdekes műveknél. :(:(
Idővel lassan odaérek...remélem.
Ma végre sikerült vakcinát kapnom, és csütörtök este Gabi diákja be is adja. Igazából már ma is beadhatta volna de csak késő délután kaptam meg a vakcinát. Félek tőle. Persze tudom csak egy bökés és annyi de mégiscsak tűűűűűűű!!!..............áááááááááááá..... rossz belegondolni.
Csak túlélem. Most a hűtőben rejtegetem a vakcinát de még így egy fél méter és egy vaskos hűtőszekrény ajtón keresztül is félelmetes számomra.
Irtózom minden ilyesmitől...mármint tűtől és hasonlóktól. De persze ennek megvan az oka. kaptam eleget hogy féljek tőle.
No de sebaj majd csak túl leszek rajta.
Hát ennyi. Lassan megyek alukálni már elég késő van és holnap hosszú napom lesz.
Jaaa...vettem magamnak egy csuda klassz szoknyát. Nagyon szép Réka azt mondta mályva színű...nos szreintem rózsaszín csak olyan fáradt...mint én. Sosem értettem ezeket a színmeghatározásokat, hogy hogyan is képesek az emberek - és érdekes módon főleg mi, nők - ennyi féle színt mekülönböztetni...mármint nem is megkülönböztetni de ilyen neveket kitalálni nekik.
Na mára ennyi.
Hamarosan újra jelentkezem.
Üdv

Vasárnap

Nos vasárnap reggel....jó sok nappal az utolsó bejegyzésem óta. Szeretem a vasárnapokat. régen nem szerettem mert ez azt jelentette hogy a következő nap már hétfő, mióta hétfőtől péntekig dolgozom szombatonként pedig magán tanítok ezért a vasárnap maradt csak meg nekem. Ilyenkor nem szeretek tanítani, mondhatni szeretnék időt fordítani magamra olyan dolgokat csinálni amiket szeretek, kizárni a külvilágot, ami valljuk be egy kollégiumban elég nehéz. A mai napom ennek a kizárásnak a jegyében indult. Rögtön elzavartam reggel Rékát. Szegény. Azt hiszem ismer annyira hogy tudja ez nem különösebben szólt neki hanem inkább az egész világnak. Nagyon furcsa hogy este nyolckor nyitom a könyvtárat most délután kettő van és már azon agyalok hogy hat óra múlva össze kell pakolnom és átmennem a könyvtárba ahol aztán éjfélig ott kell lennem. Talán ott majd haladok is a tanulással egy kicsit. Folyamatosan ilyeneken jár az agyam, mindig azon hogy mi lesz a következő dolog amit meg kell csinálnom. Azt hiszem az egész életemet így kell leélnem. Mármint nem nagyon hiszem hogy eljön az a pont az életemben amikor nem kell semmit sem tennem nem lesz semmilyen kötelezettségem és nem jár az agyam semmin miközben csinálom azt amit éppen szeretnék. Sőt idővel csak egyre több dolog lesz majd amire gondolhatok hiszem most még csak az egyetem a munka a diákok a barátok és ennyi....
Holnap vizsgáztatok először és a rendőrségen. őszintén szólva félek tőle. Mostanában sajnos egyre többet félek. félek a h1n1-től, félek a vizsgáztatástól, félek attól hogy az egyetemen elszúrok valamit, félek attól hogy megbántok valakit, félek attól hogy megrekedek itt félek hogy egyedül maradok és félek attól hogy nem lesz bátorságom olyan dolgokat megtenni amiket szerenék. Hihetetlen. Talán még sosem játszott a félelem ilyen nagy szerepet az életemben. Azt hiszem ez azért van mert már elmúltam 30. A legtöbb ember itt körülöttem huszonéves és csak él bele a nagyvilágba. Nekem már kellenének hogy legyenek terveim, de valahogy nincsenek. Amik vannak azok meg nagyon homályosak. Nagyon furcsa néha nézni őket ahogy eljárnak bulizni jól érzik magukat és mintha nem lenne semmi gondjuk. Aztán belegondolok hogy ezen én már túl vagyok. Nekem is volt ilyen időszakom. Aztán a következő: hol rontottam el?... gondolom sehol, csak megváltoztam, megváltoztak a dolgok körülöttem.... furcsa.

Elhatároztam, hogy megszámolom ma hogy hányszor mosok kezet. Most negyed 3 van délben keltem és két óra alatt már 9-nél tartok. Kicsit talán furcsa, nem tudom....mostanában észrevettem hoyg nagyon sokat mosom a kezem...ami jó mivel terjed ugye ez a vírus, de igazából nem is növeltem meg a kézmosások számát a h1n1 terjedése miatt. Alapból sokszor mosok kezet. Lehet hogy most hogy számolom a kézmosásaim számát azért mosom tudat alatt többször mert számolom. ... így aztán valószínűleg nincs is értelme az egésznek. Azért tovább próbálkozom.


Nos, akkor most: beindítom a mai felemelő, vasárnapi programsorozatot: kézmosással és epilálással nyitok.

Pályatévesztés????

A héten nincs suli és nem is dolgozom..hihetetlen hogy, hogy repül az idő ilyenkor,mikor nincs semmi dolgom. Vagyis tanulnom kellene, de őszintén szólva nem nagyon van hozzá kedvem. Úgy van ez ahogy szokott valahogy minden sokkal izgalmasabb és érdekesebb mint az amit tanulnom kellene. Persze ez az érzés gondolom legtöbbünk számára ismerős. Már mindent csinálok kivéve azt amit kellene. Az volt a terv, hogy egész napokat töltök majd az amerikai irodalom bűvkörében és ezen a héten csak a kultúrának élek....ami tulajdonképpen majdnem igaz...csak ugye nem mindegy a kultúra színvonala. Még jó hogy van néhány tanítványom így éhen nme fogok halni. tegnap éjjel háromig a youtubon spanyol dalokat hallgattam angol felirattal, ami cseppet sem segít a nemlétező spanyol nyelvtudásomon. Rá kellene gyúrnom de nem is tudom...nem bírom kivárni, hogy odáig jussak hogy már egy csomó midnent értsek én most akarok egy csomó mindent érteni...persze ehhez dolgoznom kellene az ügyön, de....de, de ,de, de...sok a de...közvetlenül a ha után ez a kedvenc szavam....azt hiszem. Vgay legalábbis ez illik a legjobban az életemhez.
A nap fénypontja a ma délutáni agyagozás volt. vicces volt a társiban voltunk Kata, Zsófi meg én és a Kata egyszercsak benyögte hogy agyagohatnánk van agyag meg minden és majd ő kiégeti otthon a kemencében. naná hogy Zsófival lekesedtünk mikor mind a kettőnkenek a tanulás lett volna a dolga. szóval leültünk agyagozni, és nem tudtunk megállni egy óra után sem, így kb 4 órán keresztül nyomtuk. Készült ott minden a kutyán kerezstül a sünin át a zsiráfig az elefántig. Jó volt. Nagyon jó. Tizstára mint valami kézművesszakkör olyan volt. Mi meg úgy néztünk ki mint a felszabadult kisiskolások. Vicces volt és tök jókat csináltunk.Nagyon kiváncsi vagyok arra, hogy milyenek lesznek. Annyira jó lett, hogy szinte úgy éreztem pályát tévesztettem. de aztán rendeltünk a Rékával közösen egy pizzát aminek az árát ma kerestem és rájöttem hogy nem is tévesztettem pályát hiszen az én agyag zsiráfomból tutira nem élnék meg....
Hát ennyi. most pedig ismét ahelyett hogy tanulnék itt ülök és oylan filmeket hallgatok amiket már láttam nem is egyszer.
Ja és a legrosszabb, azt hiszem kiesett elöl a fogamból a tömés...most már tutira vissza kell mennem a mészárszékre ddig reméltem hogy nem kell mert csak fájdogált de most már biztos....rettegek...de amíg lehet kibírom...miért is nincs altatás a fogorvosnál itthon? milyen jó lenne...

Egy nehéz nap éjszakája

Nahát eljött ez a nap is. keserűen nyeltem le a pirulát ami azt a sajnálatos és egyben talán motiváló és örömteli hírt hogy megszűnt a diákhitelem. Kifutottam az időből...
Persze nem is baj sőt...csak hát amikor az ember akkor tudja meg amikor nincs egy kannyi vasa sem és úgy várja azt a kis pénzt mint a messiást akkor kellemetlen....hát így nem vettem kapcát ma magamnak...nagy tervek voltak:D
Kicsit mérges volt...na jó nem nagyon dühös voltam és ki voltam akadva....azonban mindezt el kell hogy mondjam egy olyan közegben éltem meg ahol vigaszra leltem...
Na menjünk csak vissza az elejére a dolognak: tegnap (vagyis most már tegnap előtt) este kiszállingóztam a Szenes Klubba bulizni , ami mellesleg nem vall rám és főleg a többiek és a "spanyol Cinzano" (állítólag pálinka szerintünk likőr) hatására történt... végig buliztam táncoltam, mindenkivel sok barát sok ismerős még több ismeretlen... persze az átlag életkor egy kicsit zavart, de oldottam olcsó és nyelvzsibbasztó borból készült vadásszal a zavart...igy aztán nem kellett sokat várni arra hogy a parkett ördögének képzeljem magam. Ami persze enyhe túlzás...nem nagyon láttam még magam iylenkor kivülről de nem is vagyok benne biztos hogy annyira jó lehetett mint hittem.... Legalább négyig nyomtuk, tényleg jól éreztem magam...rég táncoltam ennyit....aztán taxival haza egy kis tere-fere majd alvás. 11kor keltem és azt hittem jól vagyok és enyém lesz a kapca...de lesújtott a valóság...igy aztán 95ft-tala szebemben nyomulok...ami persze meg fog majd nem sokára változni és már most változottd e mégiscsak kellemetlen.
Node sebaj!
A koliban ma estig nem volt fűtés...rettegve jöttem hogy mi lesz...mert azért már nem hűvösek hanem kifejezetten hidegeg az éjszakák...nagyon hideg volt a szobában. Tartottam a mai éjszakától mert uyge fáradt is vagyok meg szerintem valami betegség is befülel lassan...
Mégis a hideghez köthető a nap első számú fénypontja (igen azért elsőszámú mert van még egy).
Mikor este hazaértem a munkából ott találtam az A/1 konyhájában Rékát, Krisztát és Timcsit akik már vagy két órája totálban járatték a két sütőt és az összes főzőlapot amitől igen kellemes meleg volt benn. Jó volt ott csücsüln a melegben és beszélgetni mindenféléről. Szeretem őket, de ezt azért nem nagyon mondogatom nekik....nem kell hogy elbízzák magukat. később Viki is csatlakozott és mégjobb lett...mikor már csak a Réka a Viki meg
én voltunk...a keménymag....klassz volt.
na gyorsan a második fénypont aztán ugrás az ágyba. Lamas és Peti májat rántott rizst főztött és együtt ettünkvmint tavaly karácsonykor....főztünk teát jól laktunk, a konyhában meleg volt, ugrattuk egymást, Peti persze mindent jól megsózott :D:D...ahoyg szokta.
Jó volt, otthonos...szeretek itt élni ilyenkor, mikor van kihez hazajönni, szinte család és bármi történt aznap az távolinak tűnik, a gondok megoldhatónak, a bántalmak elfelejthetőnek, és a talán kissé ízetlen teám ihatónak.....

És még hátra van a legjobb: VAN VÉGRE FŰŰŰŰŰŰŰŰTÉS!!!!!....így ma már talán nem rettenetek össze és riadok fel ha véletlen kikukkant az egyik lábamujja a paplan alól.....

Blog reggelt mindenkinek!

Nos, itt vagyok.Köszönöm Kata barátnőmnek aki biztatott hogy írjak könyvet...ha könyvet nem is de gondoltam írok valamit...szóval blog lett. Hogy mennyire lesz hasznos, érdekes nem tudom, remélem annyira nem hogy elég legyen mindig majd csak a bogomat olvasni és többé nem beszélni velem. A helyesírásom borzalmas rengeteg gépelési hibám is szokott lenni, szóval ha valaminek a kiolvasása nem jön össze próbáljátok előbb a felhasznált betűk cserélgetését...általában minden betűm meg van csak nem jó sorrendben és anagrammaként jelennek meg.... A cím mint azt a legtöbb barátom és ismerősöm tudja rám utal. Aki pedig nem tudná íme a magyarázat: One day you are the pigeon , one day you are the statue. Aki érti jó neki, aki nem nézzen utána...érdemes.... Ez a mai nap így indult....szakad az eső, hideg van ki kellene menni a boltba de nincs kedvem fáj az alhasam:S éhes vagyok....órám lesz kettőkor de asszem nem nagyon fogom magam bevonszolni ...a nap egyetlen pozitívuma az hogy csak este tanítok és itt a koliban és hogy a kora reggeli órámat lemondták, abban a pillanatban mikor éppen azon aggódtam az ablak alatt a meleg ágyban fekve hogy fel kell kelnem és ki kell mennem ebben a nyálkás hideg őszi időben....ami egyébként innen bentről szép és tetszik és ha nem lenne annyira hideg meg nem lennék ilyen szarul jó is lehetne.... de aztán Kata a Zsenike...aki gyakori szereplője lesz eme blognak kicsit feldobta ...már csak azért is mert ő éppen melózik és még mozognia is kell ide-oda ebben az időben...és gonoszság ide vagy oda már látom hogy az én napom egy fokkal jobb lesz mint az övé.....:D:D:D:D