Nos, csak hogy nehogy valaki lemaradjon vasárnap sikerült 53 alkalommal megmosnom a kezemet közel 12 óra alatt...ha van ebből rekord lehet hogy megdőlt...nem tudom.
Tegnap vagyis hétfőn- ami igazából most már ugye kedd mivel már elmúlott éjfél - voltam először vizsgáztatni a rendőrségen. Érdekes volt. Alap fokú szakmai angol nyelvvizsga. Őszintén szólva egy kicsit szánalmas volt. Már biztos vagyok benne hogy nem sok értelme van alapfokú szalmai nyelvvizsgát tenni. Persze én könnyen beszélek. 16 voltak és 14nek sikerült is. A másik kettőnél hiába próbálkoztam bármilyen segítséggel nem ment. Kézzel lábbal mutogattam és artikuláltam de hiába. A kedvencem az volt aki a szituációs gyakorlatot úgy kezdte hogy Good night! :D:D:D
Mivel egyedül voltam és csak a szervező irodától volt egy képviselő aki igazából csak megfigyelő volt azt hiszem elég nehéz dolgom volt. Próbáltam fair lenni és senkit nem pontozni alá vagy fölé, de most már értem hogy miért vannak többen a vizsgabizottságban. Jé lett volna egy- egy vizsgázó után megbeszélni, hogy ki hogyan teljesített, de sajnos itt nem volt erre lehetőségem. Persze azt hiszem sikerült fair módon értékelnem. Holnap, vagyis ma szerdán megyek felügyelni a laborra és az írásbelire. Mindenesetre viszem a szigorlati tételsoromat, hogy lekössem magam. nem mintha sajnos az amerikai irodalom annyira lekötne mivel még közel sem járok a tételsorban az érdekes műveknél. :(:(
Idővel lassan odaérek...remélem.
Ma végre sikerült vakcinát kapnom, és csütörtök este Gabi diákja be is adja. Igazából már ma is beadhatta volna de csak késő délután kaptam meg a vakcinát. Félek tőle. Persze tudom csak egy bökés és annyi de mégiscsak tűűűűűűű!!!..............áááááááááááá..... rossz belegondolni.
Csak túlélem. Most a hűtőben rejtegetem a vakcinát de még így egy fél méter és egy vaskos hűtőszekrény ajtón keresztül is félelmetes számomra.
Irtózom minden ilyesmitől...mármint tűtől és hasonlóktól. De persze ennek megvan az oka. kaptam eleget hogy féljek tőle.
No de sebaj majd csak túl leszek rajta.
Hát ennyi. Lassan megyek alukálni már elég késő van és holnap hosszú napom lesz.
Jaaa...vettem magamnak egy csuda klassz szoknyát. Nagyon szép Réka azt mondta mályva színű...nos szreintem rózsaszín csak olyan fáradt...mint én. Sosem értettem ezeket a színmeghatározásokat, hogy hogyan is képesek az emberek - és érdekes módon főleg mi, nők - ennyi féle színt mekülönböztetni...mármint nem is megkülönböztetni de ilyen neveket kitalálni nekik.
Na mára ennyi.
Hamarosan újra jelentkezem.
Üdv

Vasárnap

Nos vasárnap reggel....jó sok nappal az utolsó bejegyzésem óta. Szeretem a vasárnapokat. régen nem szerettem mert ez azt jelentette hogy a következő nap már hétfő, mióta hétfőtől péntekig dolgozom szombatonként pedig magán tanítok ezért a vasárnap maradt csak meg nekem. Ilyenkor nem szeretek tanítani, mondhatni szeretnék időt fordítani magamra olyan dolgokat csinálni amiket szeretek, kizárni a külvilágot, ami valljuk be egy kollégiumban elég nehéz. A mai napom ennek a kizárásnak a jegyében indult. Rögtön elzavartam reggel Rékát. Szegény. Azt hiszem ismer annyira hogy tudja ez nem különösebben szólt neki hanem inkább az egész világnak. Nagyon furcsa hogy este nyolckor nyitom a könyvtárat most délután kettő van és már azon agyalok hogy hat óra múlva össze kell pakolnom és átmennem a könyvtárba ahol aztán éjfélig ott kell lennem. Talán ott majd haladok is a tanulással egy kicsit. Folyamatosan ilyeneken jár az agyam, mindig azon hogy mi lesz a következő dolog amit meg kell csinálnom. Azt hiszem az egész életemet így kell leélnem. Mármint nem nagyon hiszem hogy eljön az a pont az életemben amikor nem kell semmit sem tennem nem lesz semmilyen kötelezettségem és nem jár az agyam semmin miközben csinálom azt amit éppen szeretnék. Sőt idővel csak egyre több dolog lesz majd amire gondolhatok hiszem most még csak az egyetem a munka a diákok a barátok és ennyi....
Holnap vizsgáztatok először és a rendőrségen. őszintén szólva félek tőle. Mostanában sajnos egyre többet félek. félek a h1n1-től, félek a vizsgáztatástól, félek attól hogy az egyetemen elszúrok valamit, félek attól hogy megbántok valakit, félek attól hogy megrekedek itt félek hogy egyedül maradok és félek attól hogy nem lesz bátorságom olyan dolgokat megtenni amiket szerenék. Hihetetlen. Talán még sosem játszott a félelem ilyen nagy szerepet az életemben. Azt hiszem ez azért van mert már elmúltam 30. A legtöbb ember itt körülöttem huszonéves és csak él bele a nagyvilágba. Nekem már kellenének hogy legyenek terveim, de valahogy nincsenek. Amik vannak azok meg nagyon homályosak. Nagyon furcsa néha nézni őket ahogy eljárnak bulizni jól érzik magukat és mintha nem lenne semmi gondjuk. Aztán belegondolok hogy ezen én már túl vagyok. Nekem is volt ilyen időszakom. Aztán a következő: hol rontottam el?... gondolom sehol, csak megváltoztam, megváltoztak a dolgok körülöttem.... furcsa.

Elhatároztam, hogy megszámolom ma hogy hányszor mosok kezet. Most negyed 3 van délben keltem és két óra alatt már 9-nél tartok. Kicsit talán furcsa, nem tudom....mostanában észrevettem hoyg nagyon sokat mosom a kezem...ami jó mivel terjed ugye ez a vírus, de igazából nem is növeltem meg a kézmosások számát a h1n1 terjedése miatt. Alapból sokszor mosok kezet. Lehet hogy most hogy számolom a kézmosásaim számát azért mosom tudat alatt többször mert számolom. ... így aztán valószínűleg nincs is értelme az egésznek. Azért tovább próbálkozom.


Nos, akkor most: beindítom a mai felemelő, vasárnapi programsorozatot: kézmosással és epilálással nyitok.